Gyurkovics István
Csapatai a kilencvenes évektől több diákolimpiai döntőt és nemzetközi kézilabda tornát is megnyertek. A Dózsa György általános iskola egykori testnevelője az 1970-es években érkezett Tatabányára, ahol egy ideig ülőröplabda edzéseket tartott.
Innen nyergelt át a női kézilabdázókhoz. Az iskolában a legkisebb gyerekektől a legnagyobbakig edzette a lányokat, kiemelkedő eredményekkel.
Gyurkovics István csapatai a kilencvenes évektől rendszeres résztvevője és bizonyos években győztese is volt az országos diákolimpiai döntőknek, de a Szlovéniában és más országokban rendezett nemzetközi kézilabda tornákról is rendszeresen kupákkal tértek haza.
Sportolói között kiemelkedő Herr Orsolya, aki az olimpiai negyedik helyezett magyar női kézilabda válogatott csapatban szerepelt. Orsi EB-bronzérmet is szerzett, valamint a Győri Audi ETO együttesével többször is megnyerte a Bajnokok Ligáját.
Gyurkovics István aktív pályafutása utolsó éveiben a fiatalok mellett a Tatabányai Sport Club felnőtt női csapatát edzette. Szerette ezt a munkát, hiszen a csapat nagy részét serdülő koruk óta ismerte és dolgozott is a lányokkal.
A Tatabányai Sport Club színeiben huszonhét évig dolgozott a kézilabda szakosztályban, ahol Ormos Marianna segítségével csaknem három évtizedig nevelte az utánpótlás kézilabdázókat.
- Hogyan kerültél a sport közelébe?
Általános iskolába már nagyon jó testnevelő tanáraim voltak. Többek között Gubicza Tanár Úr. Miatta kezdtem el birkózni, általános iskola vége felé. Emellett az iskolai kézilabda csapatban is szerepeltem. Én sok sportot űztem, kiemelkedő helyen volt a sport az életembe. Ebben az életszakaszban nem tudtam eldönteni mi lesz az én sportágam. Aztán Győrbe kerültem középiskolába, ahol szerettem volna a győri spartacusba folytatni a birkózást. Itt szerettem meg a kézilabdát. Aztán hazajöttem Tatabányára és itt kézilabdáztam a Faragó Lajosnál. Az edző pályám a Borsodi Bányásznál kezdődött. Később itthon vállaltam a Sziklai iskolába edzőséget, ülőröplabdát csináltam több mint 10 évig. Viszont szerettem volna a kézilabdával foglalkozni, így kerültem a Dózsa iskolába, először fiúkkal majd lányokkal kezdtem el foglalkozni. Innen kezdődik az igazi hosszú TSC-s időszak.
- El tudtad volna képzelni az életedet kézilabda nélkül?
Nehéz lenne nagyon! A kézilabda mint közeg. A sok-sok meccs, a gyerekek, a kollégák hiányoznak nagyon!
- Melyik tanítványodra vagy büszke?
Sok van akire büszke vagyok! Aki a legmagasabb szintre vitte az a Herr Orsi - Európa-bajnoki érmes, Olimpiai 4.helyezett. Ő vitte legtovább, de az évek során mindig volt egy nagyon jó kapusom, ugyanígy játékosaim is. Akár a testvére Herr Anita aki a kézilabda legnagyobb ígérete vagy éppen a Gerstmár testvérek. Sok jó játékosom volt ezért nehéz lenne egy valakit kiemelni.
- Van amit másképp csinálnál?
Nagyon szigorú voltam és magas követelményeket támasztottam alá, kevés dicséretet osztottam. Ma már többet dicsérnék. Kiabálós edző voltam, a játékkal én is együtt éltem.
- Ebből adódik az a kérdés is melyik az a csapat akire igazán büszke vagy?
Nem tudnék kiemelni egyet, több jó csapatom volt! Az egyik ezért a másik meg azért. Talán az utolsó előtti csapatomra akikkel megnyertük az Adidas kupát vagy az Erima kupát.
- Felnőtt vagy utánpótlás csapatot könnyebb vezetni?
Számomra utánpótlás csapatot könnyebb, de ugye a felnőtt csapatot férfiaknál könnyebb vezetni, de nőknél nagyon nehéz. Bár én szerettem a kihívásokat, soha nem az volt a célom, hogy én felnőtt csapatot irányítsak. Mindig az utánpótlást szerettem.
- Mitől lesz valaki jó kézilabdázó?
Sok mindentől függ. Fontos, hogy jól kell tudni kiválasztani. Minden időszaknak megvolt a maga koncepciója. Általában az volt, hogy legyen magas. Akkor már reménykedhetsz, hogy lesz egy átlövő vagy hatalmas beállósod. Több feltétele van, mondjuk a tenyér mérete, mert abban a felnőtt labda nem felel meg. Sorolhatnám még a gyorsaság, a ruganyosság, de labdaérzék a legfontosabb.
- Milyen érzéssel tölt el az, hogy a Tatabányai Sport Club örökös tagja vagy?
Hát ez csodálatos, nem számítottam rá. Én azt gondoltam , hogy örökös tagnak azokat az egykori sportolókat válasszák be, akik nagyobb nemzetközi versenyeket nyertek. Megtiszteltetés olyanok mellett ülni egy asztalnál akiket még néztem a pálya széléről vagy éppen megmutatta a birkózó fogásokat.
- Hogyan telnek most a mindennapjaid nyugdíjasként?
Végleg nem szakadtam el innen. Amikor időm engedi megnézem a gyerekeket hogyan szerepelnek. Rendszeresen járok a férfi kézilabda meccsekre. Sok barátot köszönhetek ennek a sportnak. Győri edző kolléga, aki sajnos már nincs velünk - Róth Kálmán. Akkor ott vannak a Szlovákok, oda szívesen járunk ki főleg Gútára. Azért az itthoni kapcsolatokról sem feledkezem meg Ormos Mariannról, Jaczkó Lászlóról. Ezek a barátságok több évtizedesek. Én azt szeretném, ha azt látnám, hogy jó kis csapatok vannak Tatabányán. Akkor elégedett lennék és azt mondanám volt értelme ezt csinálni!
